Az anekdoták szerint sokszor úgy vette fel a telefont: „Halló. Mennyi?” Tán szerette eljátszani, hogy a gázsiért csinálja. (Mint egyik legendás kabarés karaktere, Bácsalmási művész úr a Hófehérke és a hét elgyötört törpéből.) Vagy hát van, amit a gázsiért csinál. De az állandó idézőjel egyébként is állandóan vele járt. Hozzá tartozott.

Igazán el vannak kényeztetve a menő tévés animációk őrültjei: SpongyaBob remekbe szabott partra vetődése után az Aardman Animationsnek köszönhetően most az oldalirányban motyogós, ám bárki számára érthető nyelven halandzsázós gyurmabárány lendül akcióba a vásznon – 85 percben, egyetlen másodperc unalom nélkül.

Roger Deakinst idén tizenkettedszerre (!!!) jelölik a díjra. Esélytelennek tűnik. De nem is tudom, jó lenne-e, ha épp a Rendíthetetlenért kapná meg. Nagyon szépen néz ki, viszont Deakins fotografált ennél jelentősebb filmeket. Például iszonyú sok Coen-mozit.

Kritikám a Liza, a rókatündérről a Port.hu-n. Katt a a képre!

Leginkább azért persze, mert Awesome! Na de érvelnék kicsit konkrétabban is.

Kritikám a Vadonról a Port.hu-n. Katt a képre!

A ma élő rendezőfenoménok között kevés olyan van, akihez annyira rohannak a sztárok, mint ahogy hozzá rohantak: Allen, Tarantino, esetleg. Teljesen mindegy, hogy briliáns, korrekt vagy közepes a végeredmény – ha játszottál egy Robert Altman-filmben, az már valami. Nem feltétlenül a közönség felé az. Magad felé.

A Drót a tévé történetének legfontosabb zsarusorozata. Ez a gettóbandita pedig a Drót legcoolabb, legnépszerűbb mellékszereplője. Most, hogy felújították, újra elkezdtük nézni itthon, s ha feltűnik, felülünk a díványon. Még Barack Obama is azt mondta egyszer: ő a kedvenc figurája a képernyőről. Aztán persze kicsit finomított a dolgon.