Igazán el vannak kényeztetve a menő tévés animációk őrültjei: SpongyaBob remekbe szabott partra vetődése után az Aardman Animationsnek köszönhetően most az oldalirányban motyogós, ám bárki számára érthető nyelven halandzsázós gyurmabárány lendül akcióba a vásznon – 85 percben, egyetlen másodperc unalom nélkül.

Az Oscar-díjas, ám az aranyszobor nélkül is kultikus Wallace és Gromit spin-off szériájaként önálló képernyős karrierbe kezdett Shaun, a bárány mozifilmje maga az ellentmondást nem tűrő minőség. És érthető dialógok nélkül is tele van csodás, beszédes poénokkal. Pedig hát tényleg birkákról szól – akik butaságot csinálnak, s különböző fordulatoknak köszönhetően a nagyvárosba száműzik gazdájukat, a Farmert. Aki úgy beveri a fejét, hogy teljesen elfelejti, merre is van az a szép zöld legelő. Úgyhogy Bitzerrel, a sapkás juhászkutyával nekiindulnak, utána bégetnek, s megpróbálják eszéhez téríteni. Ami nyilván nem könnyű, hiszen metropoliszos kalandjuk során számos, nem éppen báránynak való figurába botlanak – de leginkább egy sintérbe, aki megszállottan hisz saját szakmájában, s a különböző begyűjtős fegyverekben. Shaun persze mint mindig, most is eszénél van, így hát egy pillanatra se lehet kérdés, hogy miközben minden néző kulturáltan szórakozik, ő és csapata szépen hazaterelgeti a gazdit.

Richard Starzack és Mark Burton amellett, hogy elképesztő szeretettel fordul Nick Park figuráihoz, kiváló érzékkel diktálja a tempót és adagolja a gegeket, így annak se kell aggódnia, aki szerint a 7-8 perces epizódokhoz szokott Shaun nem feltétlenül tud belakni egy egész estés (délelőttös) mozifilmet. Ráadásul e bárányszupersztárnak sikerül megtartania híveit is – hiszen őt nem csak a gyerekek bírják, hanem az ilyesfajta, egyszerre simogatnivaló és groteszk figurákból összeálmodott karakterparkért rajongó felnőttek is simán befizethetnek rá, ha épp nevetni támad kedvük. Akár még kölyök nélkül is. A srácoknak ott vannak a kergetőzős-fenékbe billentős viccek, a nagyobbak meg elismerően nyugtázhatják, hogy ha van hozzá elegendő géniusz, még 2015-ben is fergeteges lehet egy-egy ütős (birka)főhajtás A bárányok hallgatnak agyonidézett kulcsjelenete(i) előtt. Lehetne unalmas a Shaun, idejétmúlt, esetleg felesleges is – már ha azt gondolnánk, hogy az Aardman stúdió megengedhetne magának efféle luxust. Természetesen, a fentebb említett okok miatt erről szó sincs, úgyhogy pár héten belül már másodszor tudok melegen ajánlani minden korosztálynak egy úgynevezett mesefilmet. És kimondhatatlanul boldog vagyok ettől.