Kicsit az is vagy, amit megnéztél

Filmszerész

Filmszerész

Régi bölények: Agárdy Gábor

2015. március 02. - Kovács Gellért

„Emlékszem, éppen nem gyakoroltam az egyik teremben, amikor szerényen nyílt az ajtó és nem lépett be rajta Bartók Béla. Ahogy így visszaemlékszem, nem volt rajta méregzöld felöltő, és a hóna alatt sem volt ott megszokott népzenegyűjtő masinája: a fonográf. Nekem azonnal kiesett a kezemből az a vonó, amelyet soha nem fogtam meg... És akkor Béla bácsi, szó nélkül nem hajolt le érte, és nem játszott el vele nekem semmit! Csodálatos volt!”10891948_335407176649531_2261937751455581501_n.jpg

Tovább

Lujza (aki a kislányom) kedvencei: Kérdezgetős animációk

Dóra, a felfedező. Go, Diego! Go! Umizoomi csapat. Bubi Guppik... És a többiek. Vannak páran. Közös nevezőjük, hogy nem hagyják békében a nézőt. Rajzfilmfigurák, akik néha egyetlen mondaton belül több nyelven is beszélnek, s rendszeresen kiszólnak, kimutatnak a képernyőből. (Ál)interaktivizálják a csöppségeket. Akkor most előkapnám az ortodox nyavalygást: ilyen nem volt a mi időnkben!hduxy.jpg

Tovább

Katartikus filmdalok: The Power of Love (1985)

Elég volt fiúk! Sajnos túl hangosak vagytok." A lenyalt frizura alá beillesztett SZTK-keretes Huey Lewis így utasítja el a gitárját épp csak tépni kezdő Marty McFly-t és zenekarát a gimis meghallgatáson (Együttesünk neve: Pinheads!"). Lehet, az volt a baja a cameózó frontembernek, hogy túlságosan hamar megszólalt a filmben még egyszer a dal – elvégre, a játékidő szerint akkor még csak pár perce gördeszkázott rá egy jó nagyot a főhős. És még hazafelé is előkerül: a refrént arra a pillanatra időzítve, amikor a hoppon maradt barátját vigasztaló Jennifer búcsúcsókot ad a meglehetősen szerelmes Marty-nak.michael_and_huey_on_the_set_of_back_to_the_future.png

Tovább

A legjobb magyar filmszinkronok: A bárányok hallgatnak

Volt egyszer egy rádióműsor a Kossuthon: a Magyar változat. Gyulai Gábor barátommal csináltuk, s imádtuk. Vendégül láttunk jó néhány magyar színészt, szinkronrendezőt, hangmérnököt és fordítót, olyan nagyságokat, mint Bodrogi Gyula, Láng József, Bérczi Endre, Speier Dávid - és még tényleg nagyon sokan másokat. Munkáikból válogattunk, s adásonként egy-egy neves meghívottal ünnepeltük a szinkront. A jó magyar szinkront. Bár a műsorokat jogi okokból sajnos nem oszthatom meg, itt a blogon valamilyen módon mégis folytatni szeretném – persze máshogyan, kicsit másféle tematikával. Úgy, hogy kedvenceimről írok röviden, s lehetőség szerint mindig megkérek valakit az adott szinkronmunka alkotói közül, hogy idézze fel emlékeit a kedvemért. (Műsorvezető-szerkesztő társamat is győzködöm, blogoljon majd ide, de Gábor még gondolkodik. Ő olyan gondolkodós.) Én viszont most belecsapok, azzal a szinkronnal, ami a két legnagyobb favoritom közül az egyik. És felhívtam a rendezőt is, a szakma egyik kiváló képviselőjét, Csörögi Istvánt, hogy mondjon néhány érdekességet erről az egészen kivételes magyar változatról. István mesélt, én rajongtam. Aztán összefésültem a kettőt.anthony-hopkins-doctor-lecter-mouth-guard.jpg

Tovább

Fontos filmek, melyek nélkül nem lennék az, aki: A muzsika hangja (1965)

A muzsika hangja olyan pompázatos klasszikus, hogy bármit túlél. Még azt is, amit Lady Gaga művelt az idei Oscar-gálán, amikor, nyilván szívből jövő, ünnepi tisztelettől fűtve, ám egy medley erejéig mégiscsak kísérletet tett arra, hogy porig alázza Robert Wise 50 esztendős remekművét.kinopoisk-ru-sound-of-music_2c-the-643248.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása