Dóra, a felfedező. Go, Diego! Go! Umizoomi csapat. Bubi Guppik... És a többiek. Vannak páran. Közös nevezőjük, hogy nem hagyják békében a nézőt. Rajzfilmfigurák, akik néha egyetlen mondaton belül több nyelven is beszélnek, s rendszeresen kiszólnak, kimutatnak a képernyőből. (Ál)interaktivizálják a csöppségeket. Akkor most előkapnám az ortodox nyavalygást: ilyen nem volt a mi időnkben!
„Szerintetek melyik színű narancsfára másszunk fel, ha meg akarjuk találni szegény víziló lenyalható csokidíszekkel berakott aranymedálját? A kékre? Vagy a pirosra?” „Most pedig segítsünk megszámolni Csizinek a tóban úszkáló kis piros poháralátéteket!” Komolyan mondom, megőrülök ezektől. Ott áll az animációs kislány (vagy a bukósisakba bújt pici szuperhős, vagy bárki, aki éppen műsoron van) a maga kis világában, kérdően néz a gyerekemre, meg persze rám is, ha már ott vagyok. És várja a választ. Vagy épp utasítgat. Toporog. Pislog. Izélget. Nem, nem mesél, mint ahogy egy normális rajzfilmfigurának kellene, hanem belemászik az intim szférámba és naiv, mégis tűhegyes tekintetével addig bökdösi a mellkasomat, amíg mérgemben nem sziszegek valami olyasmit a plazmatévé felé, hogy teszek rá mi a válasz, úgyis mindjárt megmondod, te idióta!
Oké, nyilván ez az egész azért van, hogy a kölök ne csak bámuljon. Hanem kiabáljon is, mondjuk. Hogy a sárgát, a sárgát! Vagy azt, hogy: három, három! Csak hogy ez nem olyan, mint a színházban, amikor a nyuszi irányába settenkedik a róka, a gyerekek meg sikongatnak, hogy vigyázz, vigyázz, mögötted, mögötted! Ha nem válaszolt a tévének, akkor mi van? Akkor sincs semmi. Akkor is megdicsér. Jól van, ügyesek vagytok, igen, tényleg a sárga! Egyes gyerekcsatornákon bevett szokás, hogy mielőtt elindul az épp aktuális animáció épp aktuális epizódja, a station voice elmondja, hogy a kiskorúnak miért jó, ha megnézi azt. Megismeri a számokat. Ismerkedik az idegen nyelvekkel. Mert megtanítja, hogy a legjobb kalandok bennünk lakoznak. Megismer számos élőlényt. És így tovább, és így tovább.Hadd nézze a lányom, ha tetszik neki. Mert tetszik: integet az umiknak, a sellőknek, Diegónak, Dórának és az ő majmának, meg a térképének. Mindenkinek. Táncikál a primitív, de valahol mégis kedves dalocskákra. Lehet, még ragad is rá valami. Ártani, szerintem se árt. Viszont fogalmam sincs, komolyan nem tudom, hogy ez a kiszólogatás hasznosabb-e, mint amikor „csak” szemlélő a gyerek. Amikor történetre figyel, legyen az bármilyen egyszerű. Persze, ne legyen csendben, ha nem akar. Kérdezgessen, válaszolgasson. De tőlem és nekem. Vagy nem tudom. Lehet, hogy hasznos dolog ez mégis, csak én látom idegesítő blöffnek.
Mindenesetre már nagyon várom, hogy odahaza kinőjük ezeket a kérdezőbiztosokat.
Meh, annyi jo mese van. Biztos van, akinek meg pont ez tetszik. Aztan kinovi.
Mondjuk a Garfield-rol is ezt hittem, aztan a 12evesem is meg mindig olvassa...
Tiltakozom, igenis nagyon jók ezek a sorozatok :-) (illetve a Bubi guppik nem, az full szar)
Az én kisfiam is nézi, ráadásul időnként átlényegül kérdezőbiztossá és nekünk is ad olyan feladatokat, amiket a rajzfilmben lát :-)
Egyébként az pl. tök jó, hogy a Dóra minden sztori végén megkérdezi, hogy mi tetszett a legjobban a meséből, és a gyerkőc szépen el is meséli, vagyis visszaidézi, amit látott.
@Advanced Flight: Igen, de nekem megúszós, hogy a gyerekeket dolgoztatja :) A látottakat meg ilyesfajta kérdezőbiztos nélkül is meg szeretném majd beszélni vele, nehogymá ő mondja meg, mikor :D
Fölösleges szarok!!!!
Pont annyi haszna van, mint beültetni egy 2(!!!) éves gyereket a "babygenius" DVD elé, mert hogy attól majd okosabb lesz. (Ismerősnél láttam)
Az a buta szülő ( 80%), aki nem jön rá, hogy a "mesék" semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy a játékgyártók újabb és újabb dolgokat tudjanak eladni, ezáltal már gyerekkorban konzumidiotát csinálni az emberből, nos ők nézzék csak ezeket.
( a helyett, hogy kikapcsolják a TV-t és ők játszanak a gyerekkel )
Értem én hogy kényelmes a TV elé beültetni a kölköt, de akkor minek csinálta ha nincs kedve/ereje foglalkozni vele???
Ha mesét akarsz a gyereknek:
- mesélj te ( találj ki egyet)
-olvass neki mesét
-és ha már TV, akkor olyat mutass ami rövid, és van mondanivalója, tanulsága. (Pl. Magyar népmesék.)
@teotwawki: A gyerek csak akkor bambul, ha a szülő hagyja. Ha bambul, tök mindegy, mit néz. A többi pedig ízlés kérdése. Mármint, hogy mennyire tetszik a szülőnek, amit a gyerek néz :D