Hú, hát nehéz vele beszélgetni. Nagyon. Még a Petőfiben dolgoztam, amikor telefoninterjút készítettem vele. Akkortájt jelent meg a Circus Hungaricus. Szerettem azt a lemezt. Valami olyasmiről beszélt épp, hogy ő soha nem volt kedvence semmilyen rendszernek, mindig ellen ment mindennek és mindenkinek. Sokszor mondott és mond ilyeneket – az embernek az az érzése, mintha kicsit belekövült volna ebbe a haragosan lázadós, ingerült imidzsbe. Meg olyasmit is dörmögött jellegzetes hangján, ugyanitt, hogy az ő lemezei senkinek se tetszenek. Erre próbáltam rögtön hízelegni kicsit, egyébként tök őszintén, hogy de hát nekem rettentően tetszik az új album, s úgy veszem észre, másoknak is. Erre Hobo: „ÉÉÉS? MI A KÉRDÉS?"

Neki nem tudom, miért jön be ennyire, hisz elvileg túl hosszú egy rész (bő 20 perc), de apának nem csak nosztalgiából menő. Ez a kócos kis ördögfióka ugyanis 2015-ben is kifejezetten tehetséges humoristának tűnik. Azon kevés régi arc közé tartozik, akinek most is tudok röhögni a szóviccein.

Kritikám a Kingsman-ről a Port.hu-n. Katt a képre!

Mert szerda van. Persze a főszerep ezé az úriemberé lesz, hiszen már elővételben elképesztően sok jegyet adtak el nálunk A szürke ötven árnyalatára. Erről is beszélek. Ha van kedv, katt a képre, s ugrik is elő az online stream!

Az Oscar-díjra jelölt Timbuktunak az a legnagyobb tanulsága, hogy mi, a nézők még egy olyan filmen is a reményt kérjük számon, amelynek az a lényege, hogy nem adhatja meg. Kritika.

Ma lenne 96 éves. Nagyon, nagyon, nagyon nagy bölény. Na, ő aztán tudott élni. Tehát mulatni is – bár nótás kedvű volt az apja, hangja nem is szólt, hanem dörrent. Ahol megjelent, ott mindent és mindenkit eltakart. De mindegy is. Elvégre ki akart olyankor másra nézni? A Dúvad. A Hegedűs a háztetőn. Sára Sándor mesélte, hogy Az ítélet című film forgatásával kicsit le kellett állni, mert az egyik nap úgy bepisztrángozott Dózsa György, hogy azt nem lehetett volna lekamerázni – szó szerint súlyos lett volna a hatás...

Bármilyen hangulatod van éppen, ha meghallod, felkapod a fürdőköntöst, fejedre húzod a kapucnid és már rugózol, már táncolsz, már bokszolsz is a levegőbe. Te vagy a Csődör, aki rászámoltat a Tigrisre. Te vagy Rocky! Na de tényleg ennyire jó szám lenne ez?

Becsapós volt az előzetes, de soha rosszabb becsapást! Kedvenc tengeri szivacsunk új mozis kalandja nagyrészt rajzfilm: az élőszereplős-CGI variáció tulajdonképpen csak az utolsó harmadra jellemző, de azzal sincs semmi baj. Kalózhajón kísér Antonio Banderas és az ő nagycsőrű sirályai. Nagyon, nagyon frankó lett a SpongyaBob: Ki a vízből!

Nincs is annál klasszabb, mint amikor egy teltházas terem visszhangzik a gyerekek és az őket kísérő felnőttek nevetésétől. Sőt, az milyen már, amikor néha a nagyok hangosabban röhögnek – s a kölkök meg mennek utánuk, licitálnak rájuk, mert azért az mégse járja, hogy anyu vagy apu nagyobb volumét produkáljon. Na, ilyenek történtek a vetítésen, ahol ma láttam a SpongyaBobot. Szinte sajnáltam, hogy vége lett.