Az Oscar-díjra jelölt Timbuktunak az a legnagyobb tanulsága, hogy mi, a nézők még egy olyan filmen is a reményt kérjük számon, amelynek az a lényege, hogy nem adhatja meg. Kritika.

Mondjuk, nem hiszem, hogy hibás ebben bárki. Mármint, miért lenne baj, ha szeretnénk valami feloldást a végén? Gyarlók vagyunk. Elvégre, itt egy végtelenül szomorú film, melyben azt látjuk, amire számítunk. Ahogy a gyönyörűen fényképezett, nyugat-afrikai sivatagban emberek élnek – azok, akik hisznek abban, hogy csak az a hit, amit ők képviselnek. Vagy inkább erőltetnek. S azok is ott élnének, akik csak élni szeretnének. Na meg persze azok is, akiknek az iszlám pont a megbékélésről szólna. De nem arról szól. Sok helyen. A Timbuktuban biztosan nem.

Abderrahmane Sissako, a rendező, pontosan tudja, mit akar – de csak azért, hogy gyomorszájon vágjon, nem vonja meg tőlünk a szépséget. Nincs kamera rángatás, hatásvadász brutalitás. Van persze megtorlás, gyilkosság is, de a Timbuktuban éppen az a könyörtelen, hogy kicsit se elidegenítő képileg. Költői szeretettel viszonyul a tájhoz, mintha azt sugallná: lehetne itt élni. Lehetett itt élni. És tényleg nem hangoskodik. A szereplők se. Azok se, akik nyugodtan, teázva, szinte egykedvűen mondják ki a halálos ítéletet (majdnem) bárkire, aki megszegi az iszlám törvényeit. A bűntett lehet sok minden – emberölés is, de akár „hitetlen” zenélésnek is lehet kivégzés az ára. A szemünk előtt hullik szét egy gyönyörű család. Olyan szép ember mindegyik, hogy szinte belehasad a szív. Az elnyomásból fakadó feszültség az elnyomottakat is egymás ellen fordítja. A dzsihádisták meg teszik a „dolgukat”: kényszerházasság, hagyományok elpusztítása, az élet élésének szinte teljes tilalma.Állnak a szélsőségesek a falnál. Teljesen normálisan beszélgetnek. Messiről. Zidane-ról. Igen, a fociról. Vitatkoznak. Ahogy azt szokták a drukkerek. Nagyjából szenvedélyesen. Arrébb fiatal srácok fociznak. Cseleznek, rohannak, kapura rúgnak. Dinamikus meccs zajlik. Labda nélkül. Jönnek a dzsihádisták, ellenőriznek. De nincs baj. Mert nincs labda. Elhajtanak hát. Elképesztő jelenet. S talán ott van benne a remény, gondolja a néző, amikor látja. De nincs, később rájön, hogy nincs. Ez a film azért készült, hogy ne adja a reményt.

Hanem kérje. Emelt fővel könyörögjön érte.