Darvas Ivánnak lenni nem csak azt jelentette, hogy elegáns, gáláns, kifinomult, ironikus vagy. Ahhoz kellett az is, hogy egyetlen meggyötört tekintetedben benne legyen Európa összes huszadik századi drámája. Kellett a börtön, kellett más is. Kellett az, amit nem szerezhetsz meg – csak kaphatsz. Nem vehetik el tőled.
Liliomfi, Szerelem, A tizedes meg a többiek. Várj reám, Kicsit szomorkás. Ha a dohányzásról kérdeznek, mármint arról, hogy miért nem tudom lassan 20 éve lerakni a cigit, mindig ez az alábbi, zseniálisan szellemes, alapos beszámoló jut eszembe tőle. De egyébként is rengetegszer eszembe jut Darvas Iván. Csak úgy.
