Jaj, a Bujtor… Összeszorul a szívem, tényleg. Apafigura. Nem is csak azért, mert kicsit hasonlított az én apámra, meg nem is Bud Spencer (aki szintén az, de inkább képregényszinten) vagy Ötvös Csöpi miatt. Hanem mert, nem is tudom, miért. Tán mert volt benne valami – valami olyan egyenesség, ami már eleve rajongóvá teszi az embert. Szemüvegesek; Az oroszlán ugrani készül; Talpuk alatt fütyül a szél; Legyél te is Bonca!; BUÉK!; Sándor Mátyás. Színházban a Kakukkfészek örök indiánja. Persze, már a hangja is, az a jellegzetes bujtoros férfihang. Ami nem csak Spencer, de sok mindenki más is, néha Sidney Poitier vagy Nick Nolte is. “Az emberek folyton bunyóznak. Ha kocsma, akkor bunyó.”