Átköltöztetem a blogra a bölényeket is. Még Szilveszter környékén jutott ő eszembe, s azért is akkor, mert akkortájt általában leadják azt a kabarétréfát, amiben üvöltve szaggat szét egy bútordarabot, hogy mi került ezen a fotelon hétezer kétszáz forintba? Pazar jelenet, de ha Márkus László, akkor nekem inkább az, ahogy Az ötödik pecsétben viszi a húst a szeretőjének: csúszva-mászva, lázálomban. Na meg persze a rímekben beszélő Béni, meg a “mindig éhes SS Obersturmführer” – és még nagyon sokan mások, akiket megformált ez a zseniális, kicsit arisztokratikus, fanyar modorú színésznagyság.

Az feltűnt már nektek, hogy csak azért érdemes rajongani, aki maga is képes erre? Ugyanis imádta Laurence Oliviert, tán még találkoztak is egyszer. Ó, és ne feledjem! Ha nem láttátok a Defekt című filmet, amiben kéjgyilkost játszott, hát mindenképp ajánlom. Talán az egyetlen érvényes pszichothriller, ami valaha itthon készült.