Kicsit az is vagy, amit megnéztél

Filmszerész

Fontos filmek, melyek nélkül nem lennék az, aki: Terminátor – A halálosztó (1984)

2015. június 30. - Kovács Gellért

arnold-schwarzenegger-terminator.jpgNapokon belül mozikban az ötödik rész – ami tán a negyedik, vagy nem is tudom, hányadik, a lényeg, hogy megbindzsizik a dolgokat benne rendesen. Félek tőle, legalább annyira, mint a véznábbik jövőből jövő lövő az időutazás okozta migréntől, de hát a Terminátor, az Terminátor, tudja ezt minden kicsi és nagy, na meg a franchise jogtulajdonosai is. Pajor Tamás nem éppen ideillő soraival (vissza)élve: Ismerem a dörgést, de mikor lesz itt villám? Meglátjuk. De előtte még elmondanám, mit jelentett nekem az első.

Kábé nyolcévesen láttam először. Persze, egy csomó hú meg há volt benne, Arnold Schwarzenegger megműti benne a kezét például, s közben rezzenéstelenebb az arca, mint nekem, amikor sokadszorra löknek fel a hármas metrón. Na, az fent volt a falon a nagybátyámnál poszterbe', pontosabban nem volt az poszter: egy német színes magazinból lett kivágva a kép, szöveggel együtt, mert minek lacafacázni. Mondanom se kell, mire a Mokép a nyolcvanasok legvégén behozta moziba, már csak annak nem volt meg narrátoros VHS-en, aki nem akarta nyugati mocsokkal beszennyezni a képmagnóját. Ilyenek persze nem voltak, a szomszéd traktorostól, a kocsmároson át, a polgármesteren keresztül, talán egészen az új pedagógiai élményekre nyitott óvónőkig mindenki boldogan szennyezte magát – szóval, Schwarzi a magyar mozipremierre már akkora sztár volt errefelé is (részint mert addigra a későbbi filmjei is elérhetőek, tekerhetőek és szétmásolhatóak voltak mifelénk, ilyen-olyan formában és képminőséggel), hogy a döntnökök alighanem csak azért mutatták be rendes forgalmazásban a Terminátort, hogy ki legyen pipálva. Asszem, az eredeti poszterféleség egyik példánya, ami aztán hosszú évekig díszelgett a szobámban, három pálcás volt a baracsi búcsúban. Arra nem emlékszem, hogy valóban onnan szereztem-e, apám légpuskázta vagy nem – arra viszont igen, hogy nem esett ám le annak idején, hogy az izomkolosszusnak látszó, osztrák tölgyről mintázott kibernetikus organizmusnak az a bizonyos visszatérős" egymondata annyira korszakalkotó lett volna (ha már itt tartunk, a „Jöjjön velem, ha élni akar” sokkal jobban beragadt már akkor). Visszatért a robot, tényleg visszatért, a kocsival együtt, bele a rendőrőrsbe, a jelenet frappáns keménységét persze felfogtam és ámultam rajta. De ennyi.terminator-1-wallpaper-17.jpgMég csak nem is a látvány miatt ájultam el a Terminátortól, hanem azért, mert akkor baromira úgy éreztem, hogy a harc a Kyle Resse-Sarah Connor páros és a T800-as között korántsem lejátszott meccs. Mármint nem voltam benne biztos, hogy a jók fognak győzni – s ezt iszonyú izgalmasnak éltem meg! Ma már ez az érzés nyilván evidens, főként felnőtt fejjel, hisz ha valami működik, magával ragad, akár csak pillanatokra is, de hajlamos vagy elfeledkezni a főszereplők felé robogó, egészen konkrét, esetleg csak kvázi happy endről. De akkor, 1987 tájékán majdnem telepisiltem tőle a nadrágomat. Bár volt már némi műveltségem, tehát sejtettem, hogy Hollywoodban azért a legtöbbször szebb lesz a vég, mint a közép, viszont arra konkrétan emlékszem, hogy mennyire kapaszkodtam a fotel műszőr terítőjébe vagy milyébe, amikor például a terminátor a legelső (téves) címen leszakította a biztonsági láncot, vagy mennyire nem mertem levegőt venni annál a résznél, amikor a diszkóban úgy ment előre a halálosztó az ő lézeres keresőjű fegyverével, mint egy meghipnotizált kidobóember, közben meg mindenki lassítva táncolt. Azt meg inkább hagyjuk, amikor a végén kergetőznek a gyárépületben – ezt szerintem hosszú évekkel később láttam csak teljes egészében, mert az első néhányszáz megtekintés alkalmával nem mertem rendesen ránézni az Orion CTV 556 SPOC Viking típusú, színes televíziónk képernyőjére.

Tehát nem volt nekem semmi rálátásom James Cameron első óriási, s egyben igencsak jelentős sikerére, mármint filmtörténeti jelzések biztosan nem villogtak a szemeim előtt. Egyszerűen csak én voltam az egyik élő bizonyíték a sok-sok-sok millió közül, hogy a Terminátor: rohadtul működik. És egyébként még ma se tűnik rozsdás ócskaságnak – nemrég láttam a Blu-ray kiadást, hát... Azt nem mondom, hogy a finálét ismét annyira félve néztem végig, de azért voltak olyan pillanataim, amikor arra gondoltam, hogy mi van, ha rosszul emlékszem? Mi van, ha mégis kinyiffan Sarah Connor, s a rendező úr később aztán nem veheti feleségül?

Persze, nem halt meg – ám azt hiszem, nemsokára megint megyőződöm róla, tényleg jól láttam-e a dolgot. TADAM-DAMM-DA-DAMM! TADAM-DAMM-DA-DAMM!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://filmszeresz.blog.hu/api/trackback/id/tr417585636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

octy 2015.07.01. 13:14:08

A T2 mindent visz: izgalom-látvány-hangulat, de a T1 alatt is nagyon tudtam félni... :)
Nem tudom, sikerül-e még valami jót kihozni a T5-ben a sztoriból, ma ez nem nagyon megy Hollywood-nak más filmek esetén.

HixxTizedes 2015.07.01. 13:14:30

A Terminator I-ben T100-as modell van, nem 800-as. :) Vagyis Reese ezt mondja az autóban... :)

lajcsi1975 2015.07.01. 13:14:54

Én nem is emlékszem rá hogy mikor láttam először , de magával a filmel úgy kerültem kapcsolatba hogy kisgyerekként egy kocsma vagy bisztro látogatás alkalmával ott volt a falon a posztere, és rengeteg gondolat kavargott a fejemben.

A film korszakalkotó , és az is hozzátartozik hogy nagyon nehezen született meg , az orion pictures majdnem bohózatot vágatott belőlle.

octy 2015.07.01. 13:15:37

"a Terminátor: rohadtul működik"

Pontosan így érzem én is! Nagyon működött! Annak ellenére, hogy már kamaszként is feltűnt: a gépezet igencsak szögletesen mozog, tehát nem valódi, de akkor is...
Sőt, még ma is félelmetes, amikor a fémkar Sarah után nyúl. Pár hete néztem épp.

Kovács Gellért 2015.07.01. 13:27:17

@HixxTizedes: T-800as a széria, és a 100as a modell! Ezt almombol felverve is tudom :)

HixxTizedes 2015.07.01. 14:25:53

@Kovacs Gellert: Akkor ma is tanultam valamit, eddig nem tudtam. Azt hittem a második részben jött valami generációváltás. :D Köszi az infót!

báró Csekonics 2015.07.01. 15:19:58

@Kovacs Gellert: 101-es :-)
Amennyire tudom, a 800-as a pléhkasztni verziószáma, a 101 pedig a 'Swarzi-pofa' bőrkötésé :-)

Kovács Gellért 2015.07.01. 15:30:03

@báró Csekonics: Na, akkor csak összeraktuk az öreget... :) Jaja, azért írtam én is a cikkbe csak a 800-as számot, mer' a modell pár helyen 100-asként, máshol meg 101-ként említődik.

baggins21 2015.07.01. 16:38:05

Igen az 1-ben félreérhető, de a 2-ben már egyértelműbben mondja Schwarzi, hogy "cyberdine rendszer 101-es modell".

Namely 2015.07.02. 10:52:16

A 'Techno Noir'-ban az a kis tüzes lány, aki Schwarzi előtt ropja.... (a filmben, itt a képen sajnos nincsen).

A film amúgy most megnézve is ütős. Pedig nem tegnap készült. :)

vittore 2015.07.03. 14:39:36

40 éves vagyok, kb ezredszer láttam valamelyik este valamelyik "b" kat. csatornán az első és második részt, de még mindíg befosok néha az izgalomtól. Hát még kiskoromban.