Ha van olyan, hogy életvezetésileg hasznos kocsmázás (persze, hogy van), akkor az, ahogy ő áll a füstösben a Megáll az időben, s azt mondja, hogy nagyon-nagyon észnél kell lenni ebben az országban, felér egy mesterkurzussal. Akkora színész volt, hogy ha kevertbe mérték volna a tehetségét, minden magyarnak el lett volna intézve a búfelejtő jó ideig.
Márpedig ugye, dünnyögjük jó sokat, van mit feldolgoznunk, a múlt felé fordulva is, bár ugye a jelenben se adja alább az a bizonyos helyzet, a nemzetközi. Narancs, citrom, narancs, citrom, narancs, citrom – NARANCS, sziszegte Virág elvtárs, azzal a jellegzetesen elhajolt fejével. Hámozzuk azóta is! Egyébként, nem is az, amilyen hangja volt, hanem, ahogy használta. Nyugodtnak is tűnhetett a tónus, ám a felületesség maradjon csak meg a rothadó nyugat ópiumának. Valamennyire Őze ikonikus alakítása nélkül is biztosan jó film tudott volna lenni A tanú, de szerencsére sose tudjuk meg, mennyire.
Szervusz kérlek – meg ez a köszönés, ahogy ismét Kállai Ferencnek köszön, de másik filmben, s a szereposztás hierarchiája is megfordult ironikusan: a Gyula vitéz télen-nyáronban ő az alárendelt, egy tévés rendező, akinek úgy kell pattognia, ahogy a Kállai által megformált főnök reszket a párt felé. Máshogyan félnek persze, mint ahogy azok, akik Pelikán Józseffel építették fel a szocialista szellem vasútját, de azért a nevetéshez még akkor is csak a sírás dukált errefelé. Mondjuk, mikor nem, ugye. Elmentek ti is, mindenki elmegy, csak az nem mindegy, hogyan, s mit teszel meg előtte: Tomóceusz Katatiki leszel vagy Gyugyu, illetve minek látszol és valójában ki vagy? Mi szabadul el, ha feltörik Az ötödik pecsétet? S hány Őze-féle, gyomorbajos tekintetű, acélszívű Gyurica Miklós kell ahhoz, hogy szuszhoz jusson az emberség?
Nem értek a matekhoz, de abban biztos vagyok, hogy kéne még pár olyan művész hozzá, mint amilyen Őze Lajos volt. Ahogy mondta, mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva – csak az nem mindegy, a nagy zűrzavarban végül ki jön elő a trágár vagy nem trágár, de a kocsmában, konyhában, szobában, utcán, vagyis mindenhol bölcs szavakkal.
