Tegnap kaptam egy cuki kommentet az egyik írásom kapcsán, s erről megint eszembe jutott, hogy kéne írni néhány bejegyzést a témában. Igazából sok értelme nyilván nincs, csak a móka kedvéért – vagy hát, a móka kedvéért van igazán értelme. Kollégáim nevében nem nyilatkozhatok, az alábbiak rólam szólnak, ám mivel ez egy szakma, nyilván vannak egyezések, tehát kicsit mégis általánosítok.

Hogy a túróba lesz valakiből filmkritikus?

Röviden: nem tudom. Hosszabban: van, aki tanulja, mások kitanulják. Úgy is lehet jó kritikákat írni, hogy az embernek nincs papírja róla, s úgy is lehet rosszat, hogy ilyen-olyan szakirányban szakmába vág a diplomája. Aztán meg, van, aki tanulja, s menő kritikus lesz belőle, akár még tanítja is később. Régen kétségtelenül belterjesebb volt a dolog, de akkor se kihalásos rendszerben dőlt el feltétlenül, ki írhat és ki nem. Én egyszerűen elkezdtem írni. Kábé 19 évesen, kisvárosi hobbilapnak. Aztán, valaki szólt valakinek, hogy van ez a srác, írna, s akkor írtam máshova is. Aztán máshova is – aztán jött a nagy kiugrás, mert kisvártatva még máshova és máshova is írhattam. És még máshova. Aztán egy ideig egy helyre, aztán több helyre is. Így megy ez.

Miért jó fikázni?

Nem jó fikázni. Nem jobb, mint jót írni. Leginkább azért, mert mielőtt megírod a kritikát, meg kell nézni a filmet. A legrosszabbat is. Még egyetlen szerzővel se találkoztam, aki egyszer elszólta volna magát, hogy te, én annyira szeretek fikázni, annyira jó, hogy ez a film, amit most láttunk, ennyire ócska volt, hogy ez még a szexnél is jobb. Nincs ilyen. Vagy, s akkor most mégis nyitva hagyom a lehetőséget, hogy egyszer majd meglep az élet, s elém ugrik egy fikamániás kritikus széttárt ballonban, azt mondom inkább: tényleg nem ismerek olyat, aki a fikázás miatt csinálná. Olyat viszont annál többet, aki imádja a filmeket, s fogalma sincs, mi lenne vele, ha nem lennének. De a rajongás nem egyenlő azzal, hogy az ember mindennek örül, csak mert megnézheti.

Akkor miért fikáztok annyit?

Miért, sokat fikázunk? Nem az van, hogy sok a szar film? Nehéz dolog ám ez, mármint nem a szakma (biztos az is nehéz, de a kritikus ne panaszkodjon), hanem az a nehéz, hogy pontosan mi számít fikázásnak. Csak ötleteim vannak: azt szokták a legtöbb helyütt írni a kritikusellenes kommentelők, hogy a kritika legyen építő jellegű. Mármint, ha jól értem, ne csak azt írjuk le, mi nem volt jó, hanem azt is, hogyan lett  volna jobb. Bár, ezt azért nem értem teljesen mégse, mert a kommentelők azt is szokták írni, hogy te milyen jogon írod le, hogy szerinted milyen volt a film? Csinálj jobbat! Miért, ha sikerülne leforgatnom a Taxisofőr kettőt, s Oscart kapnék érte, akkor már joggal véleményezném, hogy nekem tetszett vagy nem tetszett a kolléga filmje? Akkor nem az lenne inkább, hogy mit arcoskodok itt, hagyjam már a többieket is levegőhöz jutni? Szóval, a fene se érti ezt a fika-dolgot. Egyébként is, az kinek lenne jó, ha a filmrendezők írnának kritikákat? Amikor én mozijegyet veszek, nem arra vagyok kíváncsi, hogy akik csinálják, mit gondolnak a filmről – hanem arra, hogy mit gondolhat az a néző, aki már megnézte. Mert igen, szerintem a kritikus: egy néző. A sok közül.

Az miért van, hogy amire te azt mondod, hogy jó, nekem nem tetszik és fordítva?

Fogalmam sincs. Talán mert más az ízlésünk. Fontos ponthoz érkeztünk, mert igen, bizony az van, hogy a kritikus nem gondolja azt, hogy mindenki egyetért majd vele. A kritikus csak azt gondolja, jobban mondva, csak azt tudja gondolni, amit ő gondol. Persze, mindig örömteli, ha más is olyasmit gondol, mint amit a kritikus, vagy ne adj Isten, esetleg valaki írásról-írásra kíváncsi a véleményére, s természetesen vannak a kritika írásnak, mármint az igényesnek, mindenféle követelménye… De a kritika szubjektív műfaj. Az csak annyit jelent, hogy mit is ír a hogyishívják.

Miért lennék kíváncsi a véleményedre, te majom?

A kérdés jó. Örülök neki, ha esetleg kíváncsi vagy. Azért, mert sokkal többet ülök moziban, nézek otthon filmeket, mint az átlag. Nem azért, mert kiváltságos vagyok, vagy okosabb, vagy jobban ráérek vagy mert a forgalmazó a rokonom, esetleg multiplextulajdonos meleg zsidó vagyok – hanem mert ez az elmebajom. És ha máshogy nem, talán úgy csak ragadt rám az évek alatt a tapasztalat, mint a kosz. De persze a mennyiségből még nem következik a minőség.

Viszont megtisztelsz, ha levakarhatom neked.

(Folyt. köv.)