Kicsit az is vagy, amit megnéztél

Filmszerész

Filmszerész

A 2001: Űrodüsszeiát csak egészségtelenül közelről szabad nézni

2015. március 03. - Kovács Gellért

Ha nagyteremben vagyunk, a hatodik sortól lefelé. Stanley Kubrick audiovizuális sokkterápiája elől 2015-ben sincs menekvés.tumblr_lpy6klxqxm1r1xcolo1_1280.jpg

Akkor is, ha az ember – bár nem tudom, miért tenne ilyet – úgy nézi meg filmszínházban, hogy közvetlenül előtte fejezte be otthon. Sokan, sok mindent leírtak már a világ egyik szuperönző, hiperzseniális direktorának lenyűgöző, de igencsak kellemetlen remekművéről. Úgyhogy a kötelezőnek titulált kozmikus köröket ki is hagynám. Ezt a posztot leginkább azért írom, hogy a bizonytalanokat biztosítsam arról: nem, véletlenül se, kicsit se, semmiféleképpen se számít, hogy a 2001 borzasztóan régen készült. Nem, ha ezt a filmet nézzük, nem számít, mi történt 1968 óta a filmtörténetben. Mindenkiből újszülöttet csinál.

Mi az, ami másmilyen a moziban, mint a tévé előtt? Leginkább minden. Részletezve, illetve címszavazva: a majomemberek. A keringőző űrállomás. A különleges cipőben cammogó légikisasszonyok. A szívószálas műkaják. A lélegzetelállító futás a fedélzeten: a fent és lent egybemosása. Ligeti György felfoghatatlan atmoszférákba taszító zenéje. A fedélzeti számítógép, Hal, amikor szenvtelenül azt mondja: Félek.” A finálé egészen felkavaró trükkinfernója, ami addig tart, míg megérkezünk abba a bizonyos szobába. Aztán a befejezés. És az embrió. És: A MONOLIT. A MONOLIT. A MONOLIT.

2001-a-space-odyssey-.jpg

Stanley Kubrick, minden jel és történet arra mutat, nem volt igazán, kedves, könnyű ember. De hogy is lehetett volna? Ilyen filmeket nem csinálnak könnyű, kedves emberek. Nem lehet rá idejük, hisz ilyen filmeket csinálnak épp! Azért se lehet rá idejük, mert az emberiséget, a filmművészetet előzik meg, fényévekkel. Ha az Űrodüsszeiát bámuljuk, egyértelmű, hogy Arthur C. Clarke írói nagysága is kevés lett volna ehhez a prófétikus őrülethez. Meg az se kérdéses, ha most megnézzük moziban a 2001-et, Chistopher Nolan Csillagok közöttje még inkább remake-nek tűnik. És egy hosszú sor másik nagyszerű film is. Ettől még erős mozi mindahány, de Kubrick szigorú remekműve megingathatatlan. Hiába piszkálja bárki: érinthetetlen. Csak csodálni érdemes igazán. Rettegni tőle. És megnézni nagyvásznon!2001-star-child.jpgÉs tényleg komolyan mondom: nagyon közel kell ülni hozzá. Engedni kell, hogy beszippantson! Fájni fog. Hadd fájjon! Mert a művészet, mint tudjuk, de ráébredünk újra és újra, akkor is jó, ha fáj. Elidegenít és gyönyörködtet.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmszeresz.blog.hu/api/trackback/id/tr127235925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Who111 2015.03.04. 12:40:03

Azért Full-HD-ban 42 coll -on sem olyan rossz 5.1-ben... :-) Bár a mozi persze akkor is jobb. Ez az a film, ahol nincs semleges néző. Akivel beszéltem vagy utálja, vagy lelkesedik érte. Az ürge csillagászokat alkalmazott, hogy kiszámolják hogy nézne ki a különböző bolygók együttállása, melyik milyen árnyékot vetne a másikra esetleg, akkor amikor még semmi fotó nem volt a kezükben. És megdöbbentően megközelítette a valós látványt. Ciolkovszkij ötlete volt először az űrállomás forgatása a mesterséges gravitáció miatt, ma sincs más ötlet rá. Szóval a fizikája rendben van. Viszont, ami sokakat elborzaszt az a hosszú és unalmas bevezetés. Mármint az ősemberek verekedésén kívül kevés akció történik. Persze tudom, hogy nem ez a lényeg és ott, akkor, gondolkodni illik kicsit, de ezt az amerikai nindzsán nevelkedett közönségnek nehezen magyarázod meg. A csillagok háborúja ezért volt jobb, ott bepöccintette a hiperhajtóművet és már ott is volt a csihi-puhi közepében. Nem fárasztottak senkit a fizikával. Az átlagos amerikaitól már az is erős koncentrációt igényelt, hogy "szétment az energia csatolás" (fordítás: valami elromlott) Ja, ebben egyre jobban beérjük amerikát.
Konklúzió: Az egyik legnagyobb film. Beethoven V. szimfóniájával összemérhető nagyságrend. De a legtöbb ember akkor is Quimbyt fog hallgatni. Ez van. Én magam 8x minimum megnéztem, nekem a vége az, ami nem annyira jön be. Ez a Salvador Dali -s stílus nem annyira az esetem, meg a varázslatokban sem hiszek. De hatalmas film, azt meg kell hagyni.

Attila Vörös 2015.03.04. 12:40:11

Tényleg elképesztő, hogy 47 évvel ezelőtt a MESTER egy ilyen filmet le tudott forgatni! A technikai kivitelezés annyira tökéletes, hogy jónéhány mai sci-fi is sírva könyöröghetne receptért. Geoffrey Unsworth (Kabaré, a Híd túl messze van, Tess) a korszak jeles operatőre fényképezte, szerintem jónéhány titkát magával vitte a sírba a tekintetben, hogy bizonyos jeleneteket hogy vettek fel. Kedvenc mondatom ebből az ajánlóból. "Csak csodálni érdemes igazán, és rettegni tőle" Milyen igaz! Tökéletesen kifejezi a néző lelkiállapotát, miközben nézi.

zoli_ 2015.03.08. 21:42:11

Én nem szeretem ezt a filmet. Alig láttam vagy 40x :) :) :)
De most gyorsan el is olvastam a 2010- et, ma kezdtem a 2068-at :)

Please open the door HAL :)

Amator 2015.03.09. 07:42:25

A lényeget mondtad ki ebben a bejegyzésben, filmet moziban kell nézni, méghozzá közelről. Akkor van rá esély, hogy a képi információk nagy része átjön. És akkor van rá esély, hogy mi is bekerülünk esetenként 1-1 csodába, filmje válogatja. Talán a legjobb példa erre a Cinema Paradiso, mert hogy ezt gyerekkorban illik abszolválni, ahogy a filmbéli Toto is tette. Mindíg elszörnyedek amikor valamilyen filmes blogon lehúznak egy régi nagy filmet, mert hogy nem jött át a film. Persze barátom, mert egy torrentről leszedett, jó esetben HD filmet néztél a laptopodon, max. a 40 colos tv-n. Szóval a film feléről lemaradtál.
süti beállítások módosítása