Kicsit az is vagy, amit megnéztél

Filmszerész

Filmszerész

Katartikus filmdalok: The Power of Love (1985)

2015. február 28. - Kovács Gellért

Elég volt fiúk! Sajnos túl hangosak vagytok." A lenyalt frizura alá beillesztett SZTK-keretes Huey Lewis így utasítja el a gitárját épp csak tépni kezdő Marty McFly-t és zenekarát a gimis meghallgatáson (Együttesünk neve: Pinheads!"). Lehet, az volt a baja a cameózó frontembernek, hogy túlságosan hamar megszólalt a filmben még egyszer a dal – elvégre, a játékidő szerint akkor még csak pár perce gördeszkázott rá egy jó nagyot a főhős. És még hazafelé is előkerül: a refrént arra a pillanatra időzítve, amikor a hoppon maradt barátját vigasztaló Jennifer búcsúcsókot ad a meglehetősen szerelmes Marty-nak.michael_and_huey_on_the_set_of_back_to_the_future.png

Vissza a jövőbe. Szigorúan szakmai alapon fogalmazva: a világ legjobb filmje. De erről még úgyis sok bejegyzés lesz a blogon, most szorítkozzunk a Huey Lewis and the News betétdalára, amiről őszintén nem tudom eldönteni, hogy a film nélkül tudnám-e ennyire szeretni. Nyilván nem. Vagy nem tudom. Mindenesetre, ha meghallom (sokszor hallom, tök véletlenül a telefoncsörgésem is ez), rögtön érzem a mozi mellett található közértben vásárolt földimogyorós nugátszerű termék ízét a számban, s eszembe jut, amikor Marty, miután a Dokinál szétbarmolta az erősítőt, hátrafelé repült egy marhanagyot, kimászott a rádőlt polc alól, s épp telefonozik a ház urával, szembesül vele, hogy átverték az órák (nem először, de ezt még nem tudja), s felkiált, hogy elkéstem a suliból! Akkor elindul a dal, vagyis berobbantja a szerelem ereje – na de persze csak úgy, ahogy a nyolcvanas években a gitárral megijesztett popszámok többsége be szokott robbanni.speilberg-movies-back-to-the-future.jpgA Power of Love-ot annak idején még Oscarra is jelölték, ami azzal együtt rejtély számomra, hogy én tényleg annyira rajongok ezért a filmért, hogy már rögtön a Universal-logót is díjaztam volna, pedig az nyilván nem tehet semmiről. (Sőt, a stúdiónál eleinte ott gáncsolták a filmtervet, ahol csak tudták, de ez egy másik történet.)

De hát a fanatizmus már csak ilyen – mint ahogy ez a dal is olyan, hogy elsősorban azért zseniális, mert egy zseniális film jut róla eszünkbe. Persze azért nem leszek igazságtalan, jó dal ez azért, energikus meg minden, ráadásul dramaturgiailag is fontos, elvégre rendkívül lényeges pontokon vissza-visszatér a folytatásokban is. A második részben a 2015-ös, több fronton is megalázott Marty a balesetben szétment kezével próbál belőle valamennyit eljátszani, nagyjából zéró sikerrel. A trilógia befejező darabjában pedig akkor lehet elcsípni, amikor a film legvégén egy bizonyos Nudlees nevezetű, sorsfordító jelentőségű Hill Valley lakos, azaz Flea a Red Hot Chili Peppersből kihívja az 1985-ös, tanulságos időutazásáról visszatért Marty-t arra a bizonyos, mindent megváltoztató autós párbajra a piros lámpánál.

Szóval, aki nem kedveli ezt a számot, az nyuszi!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmszeresz.blog.hu/api/trackback/id/tr407226673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2015.03.04. 12:40:08

Nem is tudtam erről a két cameóról :)
süti beállítások módosítása