A Drót a tévé történetének legfontosabb zsarusorozata. Ez a gettóbandita pedig a Drót legcoolabb, legnépszerűbb mellékszereplője. Most, hogy felújították, újra elkezdtük nézni itthon, s ha feltűnik, felülünk a díványon. Még Barack Obama is azt mondta egyszer: ő a kedvenc figurája a képernyőről. Aztán persze kicsit finomított a dolgon.
David Simon örök hivatkozási alapként tisztelt szériájának alaptulajdonsága, hogy nem csak a rendőrökre zoomolt, hiszen abban nem lett volna semmi igazán érdekes. Baltimore azon feléről szólt a Drót, amelynek így vagy úgy, de köze van a bűnözéshez, a droghoz, s ebbe a bonyolult szövésű jelentős részbe legalább annyira beletartoztak a bűnözők, mint a nyomozók, a politikusok, a függők és a bandaháborúk áldozatai. Vagyis majdnem mindenki. Omar Devone Little a széria összes évadában jelen volt, pontosabban megjelent – hiszen valóban olyan volt, mint egy baljós jelenés. A törvényen kívüli, aki a gengszterek rémálma. Magas, fekete férfi, ballonkabátban, gyógyult sebhelyekkel az arcán, kezében shotgunnal. A dealereket és ezáltal persze a nagyobb kutyákat fosztogatta. Omar menő, racionális, okos, ravasz, bátor. Férfias. És meleg.
A Drót egyébként is tele volt megjegyezhető figurákkal, de Omar messze a legnagyobb közönségfavorit. Ha úgy hozta az élet, vagy épp remek taktikai érzéke úgy kívánta, súgott a nyomozóknak, akár nyíltan is feldobta ellenségeit – de mégse volt patkány. Gerinces, büszke. Igazi legenda az utcasarkokon. Ez is az ő nagy dilemmája, illetve az írók célja is ez lehetett vele: hogy feltegyék a kérdést (a Drótban egyébként is csak igazán erős kérdések voltak): egy ilyen fazon mennyire lehet a saját hírnevének az áldozata? Hisz bármennyire is olyan, mint valami külvárosi Robin Hood, azért mégse a szegényeknek adta a szajrét. De ha jót is tett emberekkel, mégiscsak egy gyilkos, közönséges bűnöző. Tehát nem lehet példakép. Csak egy ábránd. Álromantikus szellemkép az aszfalton.
Michael K. Williams forradásai igaziak: kocsmai verekedésben szedte őket össze. Táncosként indult, aztán jöttek a kisebb szerepek. Egészen megdöbbentő: Omar megformálásáért se Emmy, se Golden Globe. De hát vannak így páran azok közül, akik igazán nagyot alakítottak sorozatokban. Omar alakját egyébként Baltimore egykori hírhedt bűnözője, Donnie Andrews ihlette, aki már elhunyt, de a széria forgatásakor rendszeresen konzultált Simonékkal. Williams egyetlen meghallgatás után elnyerte a szerepet – a Drót utolsó, ötödik évada után pedig kifejezetten komoly magánéleti problémákkal küzdött, mert rendkívül nehezen talált ki Omar személyiségéből. Azóta rengeteg tévés munka mellett számos mozifilmben is játszott (A hihetetlen Hulk, 12 év rabszolgaság, Robotzsaru, stb.), de a nagy kiugrás még várat magára.
Obama egyszer tényleg valami olyasmit nyilatkozott, hogy ő a kedvence a Drótból – helyesbítenie pedig nyilván azért kellett (azt mondta aztán, hogy nem Omar a kedvence, csupán rendkívül izgalmas karakternek találja), mert tényleg hülyén veszi ki magát, ha az amerikaiak fővezére, legyen bármekkora sorozatjunkie, egy alvilágiért rajong. Mármint a politikailag mérhető közvélemény előtt lehetett ez kínos. Szerintem teljesen rendben van a dolog: a rajongás nem jelent feltétlenül azonosulást. Omar jellemében pedig pont az a lenyűgöző és vadregényes, ahogy szimpátiát ébreszt a nézőben. Hiába áll két lábbal a földön, valahol örök idealista, mintha hinne valamiféle betyárbecsületben, de nem idióta: tudja, hogy nem létezik ilyesmi. Így ő se létezik igazán. Fütyülő szellem Baltimore külvárosában. Westernhős a nyomor közepén. A bölcs bad ass, aki ott se volt.
„All in the game, yo, all in the game.”
