Könnyű lenne most ideírni, hogy miket mondott Pelikán Józsefként. De hát nem is az, amit. Hanem ahogy. Naiv lett volna a magyar filmtörténet egyik legfontosabb szerepében? Inkább rácsodálkozós. Hogy te jó ég, ennyi hülyét! Igen, ennyi hülyét. De milyen jó, hogy a hülyék között akad néha egy-egy olyan, mint amilyen Kállai volt. Játszott persze gyilkost, megátalkodott pártfunkcit is. Sokat. Mindent játszott, amit a nagy színészek tudnak. Bármit. Orgont, Micimackót.
Az olyan filmekben is nagy tudott lenni, mint A miniszter félrelép. Áll a folyosón az Astoria igazgatójaként és azt kérdi, hogy na de kérem, mi történik itt? Senki se tudta nála kerekebbre nyílt tekintettel, őszintén kétségbeesve, tényleg semmitseértve mondani azt, hogy na de kérem, mi történik itt. Most is meg lehetne ezt kérdezni. Mindig meg lehetne. De hát ő se élhetett örökké. Pedig igény, az lett volna rá.
